Amióta porondon van a hozzátáplálás (kb. 2 hete), azóta elég érdekesen zajlanak az ebédnek kikiáltott koradélutáni evések. De a mai ebéd(eltetés) az összes eddigit überelte. Főzelék gyanánt még csak a répafőzeléket kóstolták meg, ami 2/3 arányban tartalmaz répát, 1/3 arányban krumplit megfőzve, kicsi tápszerrel összeturmixolva. Azt már eddig is észrevettem, hogy ha közvetlenül alvásból ébrednek a répafőzis ebédre, akkor olyan ímmel-ámmal esznek.
Hát ma is ez történt, sőt, én ébresztettem először Áront negyed 3-kor, mert hát ugye a napirend az napirend. Negyedóra csúszást engedélyeztem, nem többet. Elkezdtük az evés projektet, amelynek előkészületeként a gyerek bekerült a jelenleg etetőszéknek nyilvánított pihenőszékbe. Rákerült egy stabil neylon előke, odakészítettem egy guriga papírtörlőt, elkerülendő, hogy minden répába ússzon, bár ez ma nem jött össze. Elkezdtem etetni, de ezúttal Dupcsák Áron úgy gondolta, hogy sokkal jobban esik az ebéd, ha a répafőzeléket tartalmazó micimackós kanala mellé az újjait is betömködi a szájába. Felválta a jobb és bal kezét. Közben a répás kezével mindent összemajzolt, a ruháját, a pihenőszéket, engem... szóval mindent a környéken. Azt gondoltam, hogy a kéztömködéssel nem tetszését fejezi ki, de amikor szüneteltettem a tápanyagellátást, akkor bömbölésbe kezdett. Így aztán tovább adtam neki, miközben ökleit továbbra is kitartóan nyomkodta befelé a szájába. Fél úton elhült a kaja, akkor azért reklamált. Gyorsan megmelegítettem, addig sírás, majd miután nagy nehezen megette, jött még a maradék kb. 50 ml tápszer. Előtte nagyjából kivakartam a répából. Miután lehúzta az ötvenet, újabb sírás, vagyis kikövetelt még magának ca. további 40 tápszert. Vagyis szünet, újabb adag tápszer pepecselés, addig üvöltés, na és miután ezt is megette, végre megtelt a pocak. Aztán pár órával később konstatáltam, hogy itt-ott látható egy-egy rászáradt répafoltocska a halántékán, az orrán... szóval ma különösen jól jött este az alapos fürdés.
Következett Viki. Őt is ébresztettem, szerencsére ő most szépen evett, viszonylag répafőzelék mentesek maradtak a környező tárgyak és a ruhája. És az enyém is. Ő viszont úgy gondolta a 2/3 adag után, hogy köszöni szépen, neki ebből ennyi mára elég volt. De megkegyelmezett nekem, hiszen nem rámköpte a már nem kívánatos mennyiséget, hanem azt egyszerűen csak szépen kifolyatta a szájából, ami hála a gravitációnak csupán csak az előkén landolt. Persze a tápszer adagja minden nehézség nélkül lecsúszott még. Így a mai ebéd időtartama elérte a 80 percet, így aztán fél 4-kor én is ebédeltem végre. Ez az időtartam azért érdekes, mert egy tisztán tápszeres evés max. 20 percet vesz igénybe gyerekenként a büfiztetéssel együtt. De hát ez már csak ilyen.
És bár nem tartozik szorosan a címszóhoz, azért még leírom a mai nap egyik érdekes eseményét. Gondolom a kezdődő fogzás miatt, de pár nap óta egyfolytában tömködik az öklüket a szájukba. De olyannyira, hogy néha szemmel láthatóan öklendeznek. Amikor éppen résen vagyok, akkor gyorsan kiszedem a kezüket a szájukból. Az egyik ilyen alkalommal - nem voltam résen -, Viki szó szerint meghánytatta magát. Teljes ruhacserét igényelt a dolog. Remélem, ez nem a bulímia kezdeti tünete nála... :-)
A mellékelt képek szimbolikusak, nem a mai evés alkalmával készültek, hiszen nem mertem megkockáztatni, hogy az objektív is főzelékpöttyös legyen. Kb. így néztek ki ma is, csak kb. 5x ennyi maszattal az arcukon.
