Amint az UH vizsgálat igazolta az ikerterhességet, itthon maradtam. Az ikerterhesség minden esetben veszélyeztetett terhesség. Kicsit izgultam, mi lesz majd, ha bejelentem a munkahelyemen, de egészen simán ment. És ez - mármint, hogy vigyázzak a babákra - mindennél fontosabb volt.
Azt hiszem, soha nem lesz még egy ilyen időszak az életemben, amikor annyit pihenhetek, amennyit akarok és annyit alhatok, amennyit csak akarok. A terhesség erről is szólt. Kipihentem az elmúlt 10 év túlórákkal terhes munkaviszonyát, és meg kell mondjam, egyáltalán nem hiányzott a munka. 2008. május 22-től otthon voltam, igaz, hogy augusztus végéig otthonrol dolgoztam kb. napi 4 órát. Ez azért volt jó, mert így mégis volt valami rendszer az életemben, és hát mégsem egyik pillanatról a másikra léptem ki a cég életéből.
Mondhatom, hogy problémamentes terhességem volt szinte végig. Minden vizsgálat előtt nagyon-nagyon izgultam, először a 12. hétig, hiszen előfordulhatott volna, hogy az egyik baba "fölszívódik", de hál' Istennek nem így lett. Utána izgultam a genetikai vizsgálat miatt, ez volt az ún. kombinált szürés, amely rendkívül csekély esélyt mutatott csak a down kórra. Pont akkoriban indult be az István korházban ez a kombinált szürés, ami így nekem ingyenes volt. De ha nem lett volna, akkor is mindenképpen elmentem volna erre a vizsgálatra egy genetikai központba. Majd következett a 18. heti genetikai UH vizsgálat, ahol az orvosom 2 fiúra tippelt, ráadásul nem látott elválasztó burkot. Ekkor azzal a tudattal jöttünk ki a vizsgálatról, hogy egypetéjű fiú ikreink lesznek.
Elérkezett az augusztus, és ezzel együtt a pollen allergia szezon. Mivel allergia elleni gyógyszert nem szedhettem, maradtak a homeopátiás bogyók, amelyek azért nem voltak annyira hatékonyak. A nappalok még csak-csak elviselhetőek voltak, de éjjelente menetrend szerint hajnal 3 órától reggel 6-ig semmit nem tudtam aludni, a hidegpárásító sem ért semmit. Persze délutánonként azért behoztam ezt az alváskiesést :-).
Voltunk egy kicsit kikapcsolódni, pár napot töltöttünk a Balatonnál a barátainkkal, méghozzá Badacsonyban. Nem mertünk ennél messzebb merészkedni Budapesttől, nehogy valami probléma lépjen fel. Azon kívül, hogy megcsípett egy darázs a strand parkolójában, semmi gond nem volt, de én azért megijedtem az állapotomból adódóan. Bementünk a strand elsősegély nyújtó helyére, ahol megitattak velem egy kalcium pezsgőtablettát. Felhítam gyorsan anyukám barátnőjét is (orvos), aki szintén megnyugtatott, hogy ha két órán belül nem kezdek el dagadni, akkor semmi gond nincs, a csípés nem árthat a babáknak. A két óra letelt, én pedig megnyugodtam.
Augusztus végén volt egy orvoskongresszus Budapesten, amelynek keretében ingyenes 4D UH vizsgálatot hirdettek a budai várban. Az esélytelenek nyugalmával hívtam fel bejelentkezésre a megadott telefonszámot, és csodák csodájára még volt hely. Ez volt a 21. hét környékén. Egy magyar és egy külföldi orvosnő ultrahangoztak, kaptunk DVD felvételt is, de igen nagy keszekuszaság volt odabent, ezért a felvétel nekünk, laikusoknak sajnos nem sokat mond. Viszont mindketten biztosra mondták, hogy egy fiú és egy lány lakik odabent. Ennek nagyon megörültünk, de úgy voltunk vele, hogy azért jobb lesz majd unisex ruhákat vásárolni. Egy kisfiú megléte azonban teljesen biztos volt már ekkor, hiszen férfiasságáról egyértelmű fotó készült. Ő volt Áron, a kérdés csak az volt, hogy a másik bébi Milán lesz vagy Viktória.
Még egy dologgal kellett megküzdenem: a bölcsességfogammal, illetve a helyével. Bal alul ugyanis nem jött még ki a bölcsességfogam, de ahol a gyökere van, ott sajnos begyulladt az ínyem. Jó pár évvel ezelőtt ez már megesett velem, akkor kellett ejteni egy kis bemetszést az inyemen, ahova gyógyszeres gézcsik került. Most ugyanez volt a helyzet, csak már nem kellett felvágni. A terhesség alatt nagyon gyakoriak az ínyproblémák, hát én sem úsztam meg.
Szeptember végén voltunk egy következő 4D Uh vizsgálaton. Nem is annyira a nemük izgatott minket, hanem hogy minden rendben van-e a babócákkal. Szerencsére semmi rendellenességet nem mutatott a vizsgálat. Áronka itt is megmutatta magát, Viki viszont nem. Nagyon rendes volt a doktornő, fél óra "küzdelem" után elküldött minket sétálni, hátha hajlandó lesz Viki megfordulni, és tényleg megmutatja, hogy ő kislány...de a séta sem hatott rá, így a doktornő részéről ezúttal csak tipp volt, hogy kislány a B baba. Áron vot ugyanis az A baba, Viki pedig a B. Az egyikük fejfekvéses volt, a másikuk pedig haránt, de 3 nap múlva már mindketten haránt feküdtek, ami a következő nőgyógyászati vizsgálaton jól látszott. Persze a fekvésüknek a terhesség ezen szakaszában még nem volt jelentősége, hiszen ekkor még bőven volt helyük fordulgatni.
A diétáról még nem írtam. Nagyon féltem, hogy esetleg a terhességi diabétesz engem sem kerül el, így az első pillanattól kezdve mellőztem az étrendemből a cukrot és igyekeztem lassan felszívódó szénhidrátokat enni. A diétás Milka csokinak egész jó íze van. Ennek eredményeként az első 4-6 hétben 3 kg-ot fogytam, és a 31. hétig is mindössze csak 11-12 kg jött rám, ami azt gondolom, hogy ikrekkel nem sok. És persze teljesen jó lett a terheléses cukorvizsgálat eredménye is.
Így teltek a terhesség napjai és hónapjai, amikor novemberben teljesen váratlanul nagy hirtelen beindultak az események, azaz Áron és Viki úgy döntöttek, hogy nem bírják tovább odabent. De ez már egy másik történet.
