Mielőtt áttérek Vikire, megírom, hogy Áron két dolgot is megtanult a napokban.

Létezik az a kiságy oldalára szerelhető forgóka, nem biztos, hogy ez a hivatalos neve, de én így hívom. Fel kell húzni, zenél és forognak a kis kütyük, amik Áron forgókáján plüss tengeri herkentyűk. Nem is értem, miért jár le ezeknek a zenéje kb. 1,5 perc után, hiszen mindketten olyan élvezettel tudják követni a szemükkel a forgó állatkákat. A mögöttes kínai zene csak hab a tortán, nagyon jól el tudnak szenderedni mellette. Legtöbbször akkor használjuk ezt a forgókát, ha már alvás előtti hiszti van, akkor kiságy, forgóka bepacsol, anya (én) 23x berohangál felhúzni a kütyüt és már alszanak is. Na már most az egyik ilyen alkalommal valamit éppen csináltam, és nem tudtam 1,5 percenként beszaladni Áronhoz. Nagy csendre lettem figyelmes, nyugtáztam is magamban, hogy elaludt. Gondoltam ránézek, megigazítom a takaróját. Hát kerek szemmel feküdt a kiságyban, a lábait pedig addig emelgette, amig lendületbe nem hozta a plüss halakat és rákokat. Amíg tartott a lendület és azok mozogtak, addig nyugiban feküdt, amikor mozdulatlanná váltak a plüssök, akkor a lábmeghajtás beindult. Hát nagyon tetszett...:-)

A másik új dolog: megtanult sikongani. De olyan hisztis módon. A sikongatást pedig akaratos nyögés kíséri, a két hangjelenséget együttesen hisztinek nevezném. Hát ennek nem örülök, bár az jó, ha majd fog tudni érvényesülni a gyerek ebben az önző világban.